OBA.SK CSOM.HU AMB.RO
impresszum  |

Átmeneti korrózióvédelem száraz csomagolással

Közismert a tengerentúli cél országokba exportáló vállalatok csomagolási szakemberei körében, hogy milyen súlyos problémát jelent a fémből készült alkatrészek, gépek, elektronikai egységek stb. megóvása a szállítás és raktározás időtartama alatt. A nem megfelelő átmeneti korrózióvédelem komoly reklamációkat, sokszor jelentős piacok elvesztését eredményezi, vagy eleve kizárja bizonyos piacok megszerzésének a lehetőségét is.

Anélkül, hogy különösebben belebonyolódnánk a korrózióval kapcsolatos vegyészeti kérdésekbe, említsük meg, hogy mi a közvetlen kiváltó oka a korróziós károknak. Két fő bűnöst érdemes néven nevezni, úgymint:

Nagy légnedvesség: 40-50% relatív légnedvességig gyakorlatilag nem jelentkeznek korróziós károk. 60 % relatív légnedvesség környékén a korrózió kialakulásának a lehetősége drasztikusan megnövekszik.

A levegő szennyezettsége: A légkörben az ipari tevékenység és természeti tényezők következtében jelentős mennyiségben találhatók korrózióért felelős anyagok, pl. kéndioxid, ammóniumszulfát, hamu, korom, tengeri sós pára, stb.

Az átmeneti korrózióvédelemnek, tehát elsősorban ettől a két károsító tényezőtől kell megóvnia a terméket, mégpedig úgy, hogy az a fogadó félnél azonnal használható, beépíthető legyen. Ma már a költséges és környezeti kockázatokkal járó (tehát ismét költséges) konzerváló anyag eltávolításra senki sem vállalkozik, így ezek a hagyományos megoldások legtöbbször szóba sem jöhetnek. Az elektronikai eszközök szállítása esetén konzervatív eljárások eleve nem alkalmazhatók.

Jelenleg általánosan két eljárást használnak a világban, melyek az elmúlt évtizedek során bizonyították hatékonyságukat, ezért nemzetközileg elfogadottak. Az egyik megoldás a csomagolás belsejében a relatív légnedvesség drasztikus csökkentésén alapszik.

Légnedvesség csökkentése

A megoldás rendkívül egyszerű. Szakácskönyvi stílusban az alábbiak szerint lehetne leírni a lényegét: Tedd a termékedet egy hermetikusan záródó burkolatba. Csomagolj hozzá páralekötő anyagot, hogy a szállítás és raktározás időtartama alatt a csomagban a relatív légnedvesség a kívánatos 40-50 % körüli értéken maradjon. Hogyan lehet e szerint a recept szerint a csomagolást elkészíteni?

Az un. hermetikusan záródó burkolat kialakításához fóliát használhatunk. A fólia lehet "olcsó", vastag polietilén fólia, vagy "drága", többrétegű, alumíniummal kombinált speciálisan erre a célra gyártott un. légzáró fólia. Az idézőjelek magyarázatra szorulnak. Azért tettem idézőjelbe a drága és olcsó kifejezéseket, mert mint az életben számos más esetben, itt is kiderülhet, hogy végül a drágább anyag alkalmazása eredményezi az összességében olcsóbb megoldást. Ez abból ered, hogy egy csomagolási feladatnál a szükséges páralekötő anyag mennyiséget alapvetően a burkoló fólia párazáró képessége szabja meg. Természetesen a speciálisan erre a célra gyártott légzáró fólia ezen paramétere több nagyságrenddel jobb mint a polietilén fóliáé, ezért sokkal kevesebb páralekötő anyagot kell benne alkalmazni.

Nagyon hosszú idejű szállítás és raktározás esetén számos esetben elkerülhetetlen a légzáró fólia használata, mert polietilén fólia alkalmazása esetén olyan nagy mennyiségű páralekötő anyagot kellene használni, hogy annak a tömege és a térfogata aránytalanul nagy lenne a termék tömegéhez és térfogatához képest.

A páralekötő anyag, a legegyszerűbb esetben, egységcsomagokba töltött mikroporózus, előzetesen a nedvesség tartalmától hevítéssel megszabadított anyag. A nagyfokú aktivitás a mikroporózusságból fakad, 25 C fokon, 80 % relatív légnedvesség mellett a saját tömege 30 % - nak megfelelő mennyiségű vizet képes felvenni és megtartani a környezetből. Mivel a különböző gyártóktól származó anyagok víz lekötő képessége eltérő lehet, ezért a mennyiség meghatározáshoz a tömeget nem lehet közvetlenül használni. A német szabvány az un. egységet /unit / használja a mennyiség meghatározáshoz. E meghatározás szerint egy-egység az a páralekötő anyag mennyiség, amely 20% relatív légnedvesség mellett 3 gramm, 40 % relatív légnedvesség mellett 6 gramm vízpárát képes felvenni, 23 C fokos, egyensúlyban lévő környezetből.

A használható páralekötő anyag tehát egységek szerint van csomagolva, hogy a szükséges mennyiség kalkulálható legyen, valamint maga is olyan gyűjtőcsomagolásban van ami biztosítja, hogy a felhasználás időpontjáig aktív maradjon, ne telítődjék idő előtt vízzel.

Értelemszerű tehát, hogy a sok helyen ömlesztve tárolt, kézzel tasakba töltögetett, aktivitás szempontjából ellenőrizhetetlen, idő előtt telítődött anyagok használata korrózióvédelmi célra több mint kockázatos.

Az előbb említett német szabvány meghatározza azt is, hogy hogyan kell kalkulálni a csomagolásban alkalmazandó páralekötő anyag mennyiségét egységekben számítva:

n = 1/a * ( V * b + m * c + A * e * D * t )

ahol

  • n = a szükséges páralekötő anyag mennyisége egységekben
  • a = a páralekötő anyag egységének víz felvevő képessége a csomagolásban tervezett legnagyobb légnedvességnél. Pl. 20 % - nál 3 gramm, 40 % - nál 6 gramm, 60 % -nál 8 gramm
  • e = korrekciós tényező a legnagyobb tervezett légnedvesség függvényében, az előző százalékoknak megfelelően 0,9; 0,7; és 0,6;
  • V = a csomag belső térfogata köbméterben
  • b = egy köbméter levegőben lévő víz mennyisége a csomagolás helyén és idejében
  • m = a csomagban lévő nedvszívó térkitöltő és párnázó anyag mennyisége kg-ban.
  • c = tényező amely megmutatja, hogy hány gramm víz van a csomagban lévő párnázó és térkitöltő anyag 1 kg-jában ( Ha nem ismert akkor c = 140 )
  • A =a burkoló fólia felülete négyzetméterben
  • D = a burkoló fólia vízgőz áteresztése a várható klimatikus viszonyok között gramm / négyzetméter / napban
  • t = a szállítás és raktározás tervezett időtartama